A zöld gazdaság megszervezésével kapcsolatos feladatok második nagy csoportját azon területek azonosítása és strukturálása alkotja, ahol a gyakorlatban is sor kerül a zöld technológiák, szolgáltatási innovációk bevezetésére és piaci alkalmazására. E területek meghatározásánál feltétlenül szem előtt kell tartanunk, hogy hazánknak a XXI. század elején több nagy globális és nem kevesebb lokális problémával kell szembenéznie. Ezek közül legalább kettőre a zöld gazdaság kiépítésével hosszú távú megoldást találhatunk.

Az egyik alapprobléma, kifejezetten lokális méretekben, hogy a régióban hazánk mondhatja magáénak talán a legkevesebb az adófizető foglalkoztatottat. Számuk, egyes becslések szerint, megközelítőleg 1 millióval kevesebb, mint az azonos nagyságú, és hasonló történelmi utat bejárt Csehország[1] esetében.

A másik, lényegében globális jellegű alapprobléma az éghajlatváltozás okozta kihívásoknak való megfelelés, amely ma még inkább a felkészületlenség és a kiszolgáltatottság jegyeit mutatja.

Kezdjük ez utóbbinál. Az éghajlatváltozással foglalkozó tudósok szerint ahhoz, hogy az éghajlati rendszerünk ne boruljon fel, Földünk átlaghőmérséklet-növekedését a 2-2,5 C°-nál meg kell állítanunk. A vonatkozó makro-modellek tanulsága szerint – amelyeket az Európai Parlament éghajlatváltozással foglalkozó ad-hoc bizottságának tagjaként (2007-2009) magam is tanulmányozhattam –, a Kárpát-medence éghajlata valamilyen oknál fogva ezt a hőmérsékletnövekedést kétszeresen túlreagálja, illetve túl fogja reagálni. Másként megfogalmazva: ha és amennyiben sikerül a globális átlaghőmérséklet-növekedést 2-2,5 C°-nál megállítani, akkor ez a Kárpát-medencében 4-5 C° emelkedést jelent.
 
(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)

[1] Az EUROSTAT 2009 július –szeptemberi adatai szerint a foglalkozatási ráta Magyarországon 55,6%  volt, míg az EU középmezőnyéhez tartozó Csehországban ugyanezen időszakban 65,4% a listavezető Hollandiában pedig 77%.