A világ első önálló környezetvédelmi minisztériumát és miniszteri posztját 1970-ben Richard Nixon, republikánus elnök hozta létre az Egyesült Államokban. Nixon csak pár hónappal előzte meg az ugyancsak konzervatív Heath kormányt Nagy-Britanniában. Majd Kanada és Ausztrália következett 1971-ben, az európai kontinensen pedig Norvégia 1972, Dánia 1973, Franciaország 1974.
Ebbe a sorba illeszkedett az EU Bizottsága is, amely első ízben 1973-ban hozott létre „szaktárcát” a környezetvédelem számára, igaz még a közlekedéssel és az európai parlamenti kapcsolatokkal együtt. A közös területek vezetője a Bizottság alelnöke Carlo Scarascia-Mugnozza, olasz konzervatív politikus volt 1973-1977 között (az EU Bizottság elnöki tisztét a francia Francois-Xavier Ortoli töltötte be).[1] Érdekes módon Németországban szövetségi szinten csak 1986-ban a kereszténydemokrata Helmut Kohl miniszterelnöksége alatt alakult ki a környezetvédelemmel foglalkozó minisztérium, mivel előtte a környezetvédelem politikai képviselete addig kizárólagos módon tartományi szinten került megszervezésre.
Magyarországon az 1972-es stockholmi ENSZ környezetvédelmi Világkonferencia hatására születik meg az „emberi környezet védelméről” szóló 1976 évi II. tv., azonban a környezetvédelem hivatalos nagypolitika rangjára csak a Grósz-kormány alatt 1987. december 17-től emelkedik, ekkor hozzák létre az önálló környezetvédelmi és
vízgazdálkodási miniszteri posztot, melyet Maróthy László MSZMP politikus tölt be. A Minisztérium maga az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal egyesítésével jön létre Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium néven 1988 áprilisában.
(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)
[1] A döntő lökést valójában Sicco Mansholt holland politikus adta, aki a Római Klub tagjaként maga is közreműködött a a híres Római-klub jelentés létrehozásában. Amikor Mansholt 1972 márciusában egy évre átvette az EU Bizottság vezetését Franco Maria Malfatti olasz politikustól, szinte minden nyilvános fellépésén kihangsúlyozta a korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti- és környezeti erőforrások átgondoltabb gazdasági felhasználásának szükségszerűségét.