Az ökológia, szótári jelentése szerint tudományos diszciplína, amely az élőlények, és a környezet kapcsolatait vizsgálja. A kifejezést Ernst Häckel német darwinista biológus alkotta 1866-ban az \"öko\" (görögül oikosz = lakás, ház, háztartás) és a lógia (ugyancsak görög logosz = tudomány) szavak összekapcsolása útján. A biológiai tudományokban az ökológia az egyed feletti (populáció, társulás, ökoszisztéma, bioszféra) tudományágat jelenti, és környezetbiológiának is szokták nevezni.

Természetesen, ebben a könyvben nem a fogalmak tudományos meghatározása az izgalmas, sokkal inkább azok köznyelvi, politikai jelentése és társadalmi, gazdasági, adott esetben ipari értelmezése. Igen, jól olvasták: valóban ipari értelmezést írtam, ugyanis - sokak szerint - ma már kifejezetten beszélhetünk ökológiai iparról, sőt ipari ökológiáról is, mégpedig többféle megközelítésben.

Egyfelől abban az értelemben, hogy melyek azok az iparágak, amelyek az ökológia bázisán (megfigyelésén, fejlesztésén, visszapótlásán) működnek. Melyek lehetnek ezek? Talán a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb példa az ökoturizmus. 1999-ben Santiago de Chilében elfogadták a Turizmus Globális Etikai Kódexét. Ez a kódex egy korszakalkotó dokumentum, ugyanis nemzetközi nyilatkozatok, akcióprogramok szintjén az ökoturizmus itt jelent meg először hangsúlyosan. Az ökoturizmus érdekében pedig fejlesztéseket végeznek, hogy az eredeti ökoszisztémák és ősi kultúrák fennmaradhassanak, különösen azokon a területeken, amelyeket a nyersanyag kitermelés, a bányászat közvetlenül veszélyeztet.

(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)