A mai értelemben használt Internet, 1992-es megszületése[1] óta, eddig soha nem látott mértékben és ütemben változtatta meg az emberiség jelentős hányadának „hétköznapi életét”, valamint alakította át az ipar és gazdaság, mindenekelőtt a média és a pénzvilág termelési struktúráit. Az interneten üzemeltett elektronikus újságok, hírportálok alig másfél évtized alatt a tönk szélére juttatták a klasszikus nyomtatott sajtót. A nagy sajtóházak közül elsőként a New York Times jelentette be, hogy megszünteti a nyomtatott példányt, és ezentúl csak on-line formában lesz hozzáférhető. Nem kétséges, hogy még néhány év, és a nyomtatott sajtótermékek többsége kénytelen lesz követni a New York Times példáját.

Az Internet valódi jelentősége – tárgyalt témánk vonatkozásában – azonban abban keresendő, hogy létrehozta a virtuális piacot (eladóteret), és ezzel hozzájárult nemcsak az on-line kereskedés forradalmasításához (tőkepiacok, határidős tőzsdék), hanem lehetővé tette a privát célú, fogyasztói szintű e-kereskedelem kialakulását is (eBay, Vatera, Amazon, stb.). Miután ez a fajta csere- és alkumechanizmus a hagyományostól eltérően még nagyobb bizalmat és „vállalkozói” kedvet tételez fel úgy a tényleges résztvevőkről, mind a technikai lebonyolításért felelős közreműködőkről (portál üzemeltetők, szofverfejlesztők), az alig húszéves médium „Internet” valóságos kultúr-szociológiai csodának számít. A bizalom az Internet esetében sarkalatos feltétel, hiszen az ellenértéket (szemben a hagyományos piaccal) előbb utaljuk át, mintsem a kezünkbe, birtokunkba kerülne az áru. Valójában ez a kettős bizalom – a résztvevők és a rendszer iránt – alapozta meg annak lehetőséget, hogy létrejöjjenek az úgynevezett „nyílt adatbázisok” (wikipedia internetes enciklopédia). A nyílt adatbázisok közös tudáson alapuló portálok, többnyire alulról-felfelé, azaz a felhasználók közreműködésével építkeznek. Az információ frissességét, teljességét és megbízhatóságát a napi több millió felhasználó közvetlen ellenőrzése garantálja. S a mi szempontunkból itt érkeztünk el a zöld gazdaság/média közötti viszony lényegéhez: az Internet felhasználók milliós tömegétől kiinduló folyamatos interaktivitás (monitorozás és ellenőrzés) teremti meg azt a működési alapot, amely segítségünkre lehet a zöld gazdaság megszervezésével járó problémák megoldásánál.   

Ám a valódi lehetőséget a 2004 táján megszületett web 2.0 (vagy webkettő) jelenti, amely szó szerint forradalmasította az internetes szolgáltatásokat. A webkettes alkalmazások ugyanis alapvetően a közösségi elvre épülnek, azaz a felhasználók közösen „gyártják”, állítják elő a tartalmat, miközben megosztják egymással információikat. Ellentétben a korábbi szolgáltatásokkal, amelyeknél a tartalmat a szolgáltatást nyújtó fél biztosította (például a portáloknál), a webkettes szolgáltatásoknál a szerver gazdája csak a keretrendszert biztosítja, a tartalmat maguk a felhasználók töltik fel, hozzák létre, megosztják avagy véleményezik. A felhasználók nemcsak kommunikálnak egymással, hanem interaktív kapcsolatokat, hálózatokat alakítanak ki egymás között. Az interaktivitás, a hálózatosodás, majd ezek közös eredőjeként, a mozgósíthatóság nyomán lényegében nincs olyan site (oldal) manapság, amely köré ne szerveződhetne valamilyen közösség.

S mindez új korszakot nyitott a zöld érdekképviseletek munkájában, hiszen egykettőre megszülettek az új típusú, a nyitottságot hirdető és gyakorló honlapok a fogyasztóvédelem, illetve a zöld gazdaság területén. A platformokon megvalósuló radikális transzparencia elképesztő ütemben formálja tudatunkat, alakítja át világlátásunkat. Teszi mindezt úgy, hogy ez a transzparencia minden eddiginél kiterjedtebb formában és hatékonyabb módszerekkel befolyásolja a fogyasztók és végfelhasználók öntudatát és termékelvárásait, azon keresztül közvetve a gyártási technológiák fejlesztését és bevezetését, majd ebből következően az egyes iparágak koordinációs igényeit, no és persze a politika, közigazgatási szabályzás döntési megalapozottságát.

(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)

[1] Az Internet őse – a Pentagon katonai célokat szolgáló belső kommunikációs (e-mail) rendszere, a DARPA 1969-ben kezdte meg működését, de az sohasem került közhasználatra. Ellenben a CERN által létrehozott, és az Internet magját alkotott World Wide Web (www.), mint navigációs és „szörföző” platform nemcsak felhasználásra került, hanem jelentős mértékben megváltoztatta életünk kommunikációs és információs szokásait.