Az előző fejezetekben már több alkalommal utaltunk arra, hogy noha a zöld konzervativizmus gondolatai már itt-ott megjelentek, mi több az irányzat zászló bontására már a kilencvenes évek derekán sor is került, a zöld konzervativizmus a mai napig jelentős hiátussal küzd. Továbbra is hiányzik az a koherens, egymásra épülő gondolatrendszer, amely egyfajta „orientációs vezérfonalként”, cselekvési útmutatóként, avagy eligazító kritériumrendszerként segíthetné a konkrét zöldpolitikai programok, stratégiák kidolgozását és megvalósítását.

A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy a lehetőségek szerint bepótoljuk ezt a hiányosságot, igaz egy lényegi megszorítással. Kísérletünk nem általános, mindenütt érvényes kijelentések megfogalmazására törekszik, hanem csak továbbgondolásra érdemes javaslatokat fogalmazunk meg, hiszen az már az eddigiekből is nyilvánvalóvá vált, hogy a megoldási lehetőségek nemcsak kiegészítik egymást, hanem azok a földrajzi, szocio-kulturális adottságok alapján egymástól jelentősen el is térhetnek.    

A konzervativizmus legáltalánosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely egyrészt a fennálló vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét, másrészt e szokások és intézmények megőrzését jelenti. Ezt – a természetesen önkéntes, s így elsősorban morális – kötelezettséget a konzervativizmus az európai kultúrkör meghatározó, identitásképző rendszereiben eredezteti: a vallási tanításokban és hagyományokban, a Szentírás vonatkozásaiban és történeteiben, s az általában vett hittételek kinyilatkozásaiban és példabeszédeiben.[1] Tegyük azonban hozzá, hogy a többi világvallás hittételeiből is hasonló következtetéseket lehet levonni, olyannyira, hogy környezet és természetvédelmi kérdésekben a vezető egyházak nem ritkán közös deklarációkat adnak ki.

(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)

[1] Így például a Gilgames-eposzban, a görög mitológiában, vagy a Mahábháratában (indiai eposz) és az Ószövetségben is leírt özönvíz és Noé története egyértelmű utalás erre. Isteni parancs a veszélyeztetett fajok védelmezése, és ilyenformán a biológia sokféleség megőrzése.