A környezetvédelem az emberi társadalom öko- és biológiai létfeltételeiben végbevitt káros beavatkozások felszámolására, megelőzésére és megfigyelésére, valamint a károk mérséklésére, elhárítására irányuló elméleti és gyakorlati tevékenység összessége. Középpontjában, az ökológiával ellentétben, a társadalmi érdekek érvényesítése[1], illetve a társadalom és a környezet kölcsönkapcsolatai állnak. A környezetvédelmi tevékenység döntő mértékben a mezőgazdaság, az ipar, a közlekedés és az urbanizálódás okozta szennyező ártalmak (levegőszennyezés, víz- és talajszennyezés, zaj, sugárzás stb.) felszámolására, csökkentésére és amennyire ez lehetséges, megelőzésére összpontosít. A  környezetvédelmi és a természetvédelmi tevékenységek között jelentős különbségek, ám kölcsönös átfedések is vannak – ez utóbbira példa a jóléti célú erdők, a legelők, a folyó- és állóvizek, az ivóvízbázisok és a települések parkjainak fenntartása.  Az azonban kétségtelen, hogy mindkettő csak egymást feltételezve, és kiegészítve működhet hatékonyan.

Ami a környezetvédelem gyakorlati megvalósításának állami irányító és ellenőrző feltételrendszerét, vagyis a környezetvédelmi politika feladatait, illeti, annak középpontjában a környezeti (természeti) elemek megóvása, megőrzése áll. Így a tiszta vízre (szennyvíz és ivóvíz gazdálkodás), a szennyezésmentes levegőre és –talajra, a hulladékgazdálkodásra valamint az ezekkel kapcsolatos oktatásra és képzésre összpontosítás.

(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)

[1] A Rió Deklaráció 1. elve az embert állítja a fenntartható fejlődés középpontjába. (Rio Declaration Principle No.1. Human beings are at the centre of concern for sustainable development)