Miképpen arra már a fejezet bevezető gondolatainál is utaltunk, a gazdasági növekedés vezérelte világunkban a fogyasztás és a fogyasztás mértéke vált a jóléti társadalmak egyik legfontosabb értékmérőjévé. Mögötte viszont a felhajtó erőt, a fogyasztói tudatot leginkább befolyásoló erőt a reklámok tartalma és üzenetei alkotják, helyesebben a reklámipar kreativitása, érdekei és viszonyrendszere. A felszínt tekintve tehát megelégedhetnénk azzal is, hogy csak a zöld reklámok adta lehetőségeket vesszük szemügyre. Csakhogy, amennyiben a reklámipar viszonyrendszerét – tehát a megbízói, értsd a vállalati és piaci érdekeket is – bevonjuk vizsgálódásunkba, akkor már nem elég csak a reklámokról szót ejteni, hanem sokkal inkább a zöld „Public Relation”-ről (rövidítve PR) kell beszélnünk.
Noha a public relation tevékenységnek – mint kifejezésnek – nincs általánosan elfogadott magyar megfelelője[1], továbbá a szakmai munka tartalma és jelentése az idők folyamán bővült és teljesebé vált, könyvünk abból a megközelítésből indul ki, hogy a PR tevékenység elsősorban a kölcsönös megértés kiépítését/javítását, valamint a bizalom megteremtését és ápolását szolgálja valamely szervezet és a külvilág között. Ebben az értelemben tehát a PR tevékenység egyenlő: információ + alkalmazkodás + integráció.[2] A zöld gazdaság kialakítása, valamint a zöld tudatformálás számára az a lényeg, hogy az egyes fogyasztási termékek, szolgáltatások növekvő értékesítésében érdekelt piaci szereplők, továbbá a piaci szereplők mozgásterét szabályzó állami intézmények hogyan és miképpen tesznek eleget a PR tevékenységet alkotó információs és kommunikációs feladatoknak, azok mennyire szűkülnek le (bagatellizálódnak) egyszerű reklám- és propaganda tevékenységre.
(Részlet. A fejezet teljes terjedelemben a könyvben olvasható)